„ Mi a szerelem ? A szerelem nem olyan mint az   együttérzés   vagy a kedvesség érzése. A szerelem leginkább csak fáj. Van ez a két dolog, mármint az együttérzés és a kedvesség, ezek  inkább külön-külön iránymutató -  és fájdító-elemek.  A kedvesség vagy az együttérzés   oda-vissza játszma az egyik fél ad, a másik kap.  Ám a szerelemben van egy kapocs, amely szét nem tépődik. Az a pont ahol az „ ego” eltűnik, ahol nem vagy te, a sziget, ahol eltévedsz, ahol nincs kiút.  És jó érzés kimondani : eltévedtem.„

És Nikos Kazantzakis bizony megtalálta a szerelmét. Eleni. Az övéké a szeretet, tisztelet és odaadás története, amelyet 32 ​​évig teszteltek  és örökkévalóságba zuhant végül.

"Eleniben lelem életem mindennapi boldogságát" - írja Nikos Kazantzakis szeretett élettársáról. " Bátor társ, odaadó, büszke, kész bármilyen szerelmi cselekedetre. "

Eleni Samiou Athénban született 1903. április 30-án, kis-ázsiai és kréta eredetű lány volt. Egy nagyon rövid önéletrajzi munkájában azt írja: "Csak 1919-ben kaptam középiskolai oklevelet. Anyám és apám 15 éves koromban meghaltak, árva lettem. A gyámok és  más tanárok úgy érezték, hogy az "árvák" nem tanulhatnak. Szabóvá vagy más szakmunkássá válhatnak csak. Nik volt az első, aki rábírt a tanulásra, neki köszönhetem, hogy hihettem magamban és az álmaimban. „

És innen kezdődik a szerelem és a teljes odaadás édes története. 1924. május 18-án volt Eleni huszonegy éves, Nic pedig negyvennyolc. 20 év korkülönbség. Eleni Nikos Kazantzakis életrajzának első oldalán írja le találkozásukat : „ 1924-ben érkezett Németországból Niko, unokatestvérem már ismerte őt, beakarta mutatni, már híres író volt, úgy volt, hogy kikísérem az állomásra...így is történt. „

Eleni leírása igen metaforikus Nikos-ról :

"Olyan magas, mint egy ciprusfa, jóképű, hihetetlenül jól olvasott és zseni. Senki sem követheti őt őt a story-mesélésben... Verhetetlen ..." És ami még rosszabb, a hely nehezen férsz hozzá, mármint a lelkéhez. A nevetése mérföld távolságban is  hangzik ..." vagy "Neked szereti a nőket ..." vagy " Eszik és iszik, mint egy sárkány ... "vagy" Nem eszik semmit ... kettős személyiségű, kettős életet is él, az egyetlen, akit ismerek, aki  beszél krétaiul, elképesztő. „

Nikos és Eleni Kazantzakis körülbelül húsz évet voltak együtt, és 1945. november 11-én házasságot kötöttek az athéni Szent György Karytsis templomban. Valójában a szertartás során rájöttek, hogy elfelejtették a jegygyűrűket, így Angel és Anna( barátok)  azonnal  lehúzták a saját ujjukról, és továbbadták Nikosnak és Eleninek . Szerencséjük volt.

Nikos és Eleni Aeginában élt, gyakran utaztak azonban külföldre.  1946-ra végül letelepedtek Antibes-ban, Franciaország déli részén. Nikos 1957-ben meghalt.

"Erőmű vagyok, és te vagy az áram. Ha elvágják, végem van "- írta Niko sok évvel ezelőtt. Ezt a villamosenergiát Nikos Kazantzakis születésnapján, 2004. február 18-án, 13: 31-kor szüntették meg, amikor Eleni is elhunyt, sok évvel férje után.

Nanos Valaoritis :  Kiéhezettek

Testek, amelyek csak csont nélkül

Arcok, amelyek utak végül

Elbuknak egyszer, mikor a nap felkel

Mint az írógép hangja.

Oldalukon csak a testpáncél

Férjek a mélyben, csak álomtér

Nézik a hült helyt, az káosz-rend

Mint a vas, csak pihennek

Furcsak az érzés a mélyvízben

Félpanziós csak az étrendem

Színek és szagok egyvelege

Heléna ruhája kéklőben

Csak nézi a dolgokat hogy mennek

Másokkal asztalhoz ül csendben

Lenéz a népre és gondolja

A szörnyű tömeg majd elmossa

Próbálom érteni őt

Éjszaka meztelen  fekszik a kádban

Elhagyta ruháit Heléna

Mielőtt a víz teteje befagyna.

Fordította : Kovács Benjámin

Δειπνοσοφιστές

Σώματα χωρίς πρόσωπα συγκεκριμένα

Πρόσωπα χωρίς σώματα σχηματισμένα

Που σβήνουν μόλις σβήσει ο ήλιος

Με το θόρυβο μιας γραφομηχανής

Με μπράτσα γυμνά ρωμαλέα στο πλάι τους

Αντρειωμένοι ροχαλίζουν στον ύπνο τους

Και βλέπουν πως το χάος τούς νίκησε

Στα σιδερένια σαλόνια του ύπνου

Εξαϋλωμένα αισθήματα στην παραλία

Των υπνοδοχείων της Μέσης Κατηγορίας

Καμωμένη από χρώματα και αρώματα

Η ωραία Ελένη ντυμένη της μόδας

Ρεμβάζει κι αναρωτιέται τί κάνει

Καθισμένη σ’ ένα τραπέζι με άλλους

Κοιτώντας νωχελικά το αργόσχολο

Πλήθος της ζέστης της άσπρης σεζόν

Κι εγώ προσπαθώ να την πείσω

Να κάνουμε μπάνιο τη νύχτα οι δυο μας γυμνοί

Αφήνοντας στην παραλία τα ρούχα μας

Και με ρωτάει αν το νερό θα’ ναι κρύο.

Elhunyt a többszörösen díjazott görög irodalom képviselője , költő, novellista, műfordító  és drámaíró Valaoritis. Haláláról saját facebook oldalán lehetett tájékozódni. Barátja, tanítványa búcsúzott a 98 évesen elhunyt költőtől bejegyzésében „ igazán gazdag életet élt „ –írja a költőtárs.

Valaoritis Lausanne-ben született, Svájcban 1921-ben és az Athéni Egyetemen tanult irodalmat és jogot, majd következett a londoni és párizsi tanulmányút, ahol életének nagyobb fejezeteit töltötte el. Londoni tartózkodása során, 1944 és 53 között a görög-angol költő George Seferis műveit fordította és szerzett nemzetközi hírnevet a költő és önmaga számára is,  hasonlóan a 30-as évek költő-műfordító generáció tagjaihoz, mint Odysseas Alytis, Nikos Engonopoulos, Andreas Emebirikos és Nikos Gatsios. Ez idő alatt ismerkedett meg T.S.Elliottal, Wh. Audennel , Dylan Thomasszal  és más nevesebb művészekkel, írókkal is.

1954 és 60 között Párizsban élt és csatlakozott Andre Breton szürrealista író köréhez, mielőtt visszatért Görögországba, majd hazájában a „Pali” –( újra) című lapnál dolgozott újságíróként.

 Életének következő fejezete az USA-ba vezetett, ahol összehasonlító irodalomtudományt és kreatív írást tanított a san fransisco-i egyetemen 1968 és 1993 között. 1996-ban  a Nemzeti Költők Egyesületének díjával tüntették ki. ( National Poetry Association )

2004-ben visszatért Görögországba, ahol az Athéni Tudományos Akadémia felterjesztésére miniszteri kitüntetésben részesült  (Arany Érdemkereszt), valamint még számos irodalmi díjat vehetett át. Valaoritis számos fordítása, esszéje, antológiája, költeménye és novellája jelent meg görögül, angolul és franciául, legtöbbet ő maga írt vagy fordított.

forrás : www.kathimerini.gr