Görögország ezen a napon ünnepli azt, hogy Mussolininek „ Nem!”-mel üzentek arra a „ felkérésre”, hogy egész Ioniát( Zakynthos, Kefalonia) és a Peloponessost, az Atticai - Félszigetet bevonva egyesítse a ókori Római Birodalmat. Tehát Görögország függetlenségének elrablására mondtak nemet, - nagyon helyesen.
Vannak, akik úgy emlékeznek erre a napra, hogy ilyenkor lépett be Görögország a II. Világháborúba a „ béke diktátum” elutasítását követően.
Ha azonban a görögök nem mondtak volna nemet és elkerülnék ezt a háborút, akkor valószínű, hogy a következmények Görögország és a világ számára sokkal pusztítóbbak lettek volna. Görögország valószínűleg elvesztette volna területének egy részét és nemzeti büszkeségét, autonómiáját.
De éppen az ellenkezője történt : Ioannis Metaxas miniszterelnök 1940. október 28. kora reggel nemet mondott az ajánlatra és nyilvános beszédével egyesítette a görögöket lélekben, testben, hazatudatban.
A történelmi éjszakai események pedig egyesítették azokat görögöket, akiket korábban baloldali és jobboldali, monarchista és köztársasági, kommunisták és nacionalisták közé osztottak. A megosztottság annyira intenzív volt, hogy 1922-ben, a kis-ázsiai katasztrófa éve és 1936 között egyetlen kormány sem maradhatott sokáig a hatalmon.
Ez 1940-ig vezet vissza minket, ahol az az ember, aki „oxit” mondott az olasz nagykövetnek, diktátor volt, akit 1936 elején György Király kinevezett miniszterelnöknek, és aki ugyanezen év augusztus 4-ig militarista rendszert hozott létre. Ioannis Metaxas görög miniszterelnök monarchista volt, akit azzal vádoltak, hogy mind a németországi nácik, mind az olasz fasiszták jobbkeze volt, mindenekelőtt pedig éppen, hogy hazafi.
A görög miniszterelnök azonban magasan képzett katona is volt, és nagyon jól tudta, hogy a háború Görögország ezreinek életét venné el, hatalmas károkat okozva. Szerencse, hogy nem történt meg az, hogy feladta és megengedte, hogy a tengely erõi könnyû és viszonylag vérmentes invázió keretében belépjenek Görögországba. Franciaország, amely ugyanazon év júniusától német uralom alatt volt, jó példa erre a zökkenőmentes megszállásra. Ezt látta ő is előre.
Ehelyett a Metaxas a nemesi és a hazafias utat választotta. Miltiadis Chatzopoulos történész szerint az Olaszországgal folytatott háború és az azt követő német megszállás körülbelül 335 000 görögöt ölt meg, gyakorlatilag az egész ország infrastruktúrájának megsemmisülését okozta , több mint 7 milliárd dolláros károkat : vagyonveszteségeket és további pénzügyi veszteségeket okozott például a 3,5 milliárd dolláros kényszerhitel, amelynek mai értéke kb. 500 milliárd dollárt tesz ki. Ez kiegészült még a görög nép által gyakorolt pszichológiai és erkölcsi romlással valamint az ország polgárháborúja (1946-1949) által okozott további pusztítással.
A Metaxas azt is kiszámította, hogy abban az esetben, ha Görögország feladja magát, nagyon valószínű, hogy Törökország igénybe veszi a kelet-égei-tengeri szigeteket is , a Dodekánusok annektálása mellett, kivéve ugye talán a délebbi Krétát.
Az „Oxi” legnagyobb haszna tehát a görög nép lendületes erkölcsi győzelme volt, annak ellenére, hogy tragikus veszteségeik voltak. Görögország óriási erkölcsi haszonnal jött ki a második világháborúból. Ez egy Dávidot jelent, aki legyőzte Góliátot. Az „Oxi” bölcs választás volt ahhoz képest, hogy Franciaország milyen jelentőségű erkölcsi károkat szenvedett a náciknak való teljes átadása miatt.
forrás : greekreporter.com
