Görögország ezen a napon ünnepli azt, hogy Mussolininek „ Nem!”-mel üzentek arra a „ felkérésre”, hogy egész Ioniát( Zakynthos, Kefalonia) és a Peloponessost, az Atticai - Félszigetet bevonva egyesítse a ókori Római Birodalmat. Tehát Görögország függetlenségének elrablására mondtak nemet,  - nagyon helyesen.

Vannak, akik úgy emlékeznek erre a napra, hogy ilyenkor lépett be Görögország a II. Világháborúba a „ béke diktátum” elutasítását követően.

Ha azonban a görögök nem mondtak volna  nemet  és elkerülnék  ezt a háborút, akkor valószínű, hogy a következmények Görögország és a világ számára sokkal pusztítóbbak  lettek volna. Görögország valószínűleg elvesztette volna területének egy részét és  nemzeti büszkeségét, autonómiáját.

De éppen az ellenkezője történt : Ioannis Metaxas miniszterelnök 1940. október 28. kora reggel nemet mondott az ajánlatra és nyilvános beszédével egyesítette a görögöket lélekben, testben, hazatudatban.

A történelmi éjszakai események pedig egyesítették azokat görögöket, akiket korábban baloldali és jobboldali, monarchista és köztársasági, kommunisták és nacionalisták közé osztottak. A megosztottság annyira intenzív volt, hogy 1922-ben, a kis-ázsiai katasztrófa éve és 1936 között egyetlen kormány sem maradhatott sokáig a hatalmon.

Ez 1940-ig vezet  vissza minket, ahol az az ember, aki „oxit” mondott az olasz nagykövetnek, diktátor volt, akit 1936 elején György  Király kinevezett miniszterelnöknek, és aki ugyanezen év augusztus 4-ig militarista rendszert hozott létre. Ioannis Metaxas görög miniszterelnök monarchista volt, akit azzal vádoltak, hogy mind a németországi nácik, mind az olasz fasiszták jobbkeze volt, mindenekelőtt pedig  éppen, hogy hazafi.

A görög miniszterelnök azonban magasan képzett katona is  volt, és nagyon jól tudta, hogy a háború Görögország ezreinek életét venné el, hatalmas károkat okozva. Szerencse, hogy nem történt meg az, hogy   feladta és megengedte, hogy a tengely erõi könnyû és viszonylag vérmentes invázió keretében belépjenek Görögországba. Franciaország, amely ugyanazon év júniusától német uralom alatt volt, jó példa erre a zökkenőmentes megszállásra. Ezt látta ő  is előre.

Ehelyett a Metaxas a nemesi és a hazafias utat választotta. Miltiadis Chatzopoulos történész szerint az Olaszországgal folytatott háború és az azt követő német megszállás körülbelül 335 000 görögöt ölt meg, gyakorlatilag az egész ország infrastruktúrájának megsemmisülését okozta , több mint 7 milliárd dolláros károkat : vagyonveszteségeket és további pénzügyi veszteségeket okozott például a  3,5 milliárd dolláros kényszerhitel, amelynek mai értéke kb. 500 milliárd dollárt tesz ki. Ez kiegészült még a görög nép által gyakorolt pszichológiai és erkölcsi romlással valamint az ország polgárháborúja (1946-1949) által okozott  további pusztítással.

A Metaxas azt is kiszámította, hogy abban az esetben, ha Görögország feladja magát, nagyon valószínű, hogy Törökország igénybe veszi a kelet-égei-tengeri szigeteket is , a Dodekánusok annektálása mellett, kivéve ugye talán  a délebbi Krétát.

Az „Oxi” legnagyobb haszna tehát a görög nép lendületes erkölcsi győzelme volt, annak ellenére, hogy tragikus veszteségeik voltak. Görögország óriási erkölcsi haszonnal jött ki a második világháborúból. Ez egy Dávidot jelent, aki legyőzte Góliátot. Az „Oxi” bölcs választás volt ahhoz képest, hogy Franciaország milyen jelentőségű erkölcsi károkat szenvedett a náciknak való teljes átadása miatt.

forrás : greekreporter.com