Ahogy a csőd felépül, az ország szűkös forrásokkal és hatalmas szükségletekkel találja magát szemben, kulcsfontosságú területeken. Gyakorlatilag minden ágazatot - ideértve a védettséget, az egészségügyet, az oktatást és a kultúrát is - súlyosan érintik a költségvetés-csökkentések egymást követő hullámai - ezt a helyzetet súlyosbítja a görög politikusok nem merész intézkedéseinek végrehajtása.

Ezen szükségletektől eltekintve, Görögországnak is szüksége van néhány emblematikus projektre, amely új megvilágításba helyezi majd az országot. A Nemzeti Régészeti Múzeum ambiciózus projektje segíthet Athén átalakításában és jelzi a főváros újjászületését. Az ország néhány állami kórházát modell létesítményekké lehet alakítani. A kísérleti iskoláknak (olyan állami intézményeknek, amelyek innovatív tanítási gyakorlatokat valósítanak meg, az akadémiai színvonal emelése érdekében) hasonló bánásmódban kell részesülniük, hogy a kiválóság ne váljon az elit kizárólagos kiváltságává.

Alapvetően a görög állam nem képes ilyen projekteket finanszírozni. Az új jótékonykodó generációkra kell támaszkodnia, akik majd talán hajlandóak folytatni egy olyan hagyományt, amelyet egyének, például Andreas Syngros (1830-1899) és Evangelos Zappas (1800-1865) állítottak fel. Manapság a legtöbb ember egy forráshoz fordul, az egyetlen alapítványhoz, amely valóban megváltoztatta a helyzetet az utóbbi években anélkül, hogy megbocsátotta volna az önpromóció és a nepotizmus rossz szokásait. Tény, hogy a szóban forgó alapítvány megmentette a görög elit tiszteletét. A politikai célkitűzéstől félve, a társadalom valódi javára működött. Természetesen nem az egyetlen intézmény, amely érdemi örökséget kapott az ország számára.

Ugyanakkor az ország elit rétegének jelentős része nem sokmindent csinál, csak panaszkodik és igényeket támaszt anélkül, hogy valami értelmes visszaadást adna. Az adósságválság idején ezen emberek közül néhányan még a külföldi partnerek körében is hirdették azt az ötletet, hogy Görögországot földimogyoróra lehet vásárolni, vagy hogy euró nélkül jobb lenne. ( Volt egy ilyen jellegű korszak amúgy, mikor a drahmát siratták) A válságnak vége, de ezeknek a hatalmas embereknek semmi sem változott. Előfordulhat, hogy más jótékonysági szereplők példájával mozgatják őket, akik a saját idejükben úttörők voltak, de kalózok is. Ezeknek az embereknek azonban sikerült megtalálniuk a nevüket a történelem évkönyveiben, és megszerezni a nemzet háláját, amikor úgy döntöttek, hogy nagy és szükséges munkákat hagynak hátra.

Forrás : kathimerini.gr